Pöttöm Krónika /Pöttöm kritika/

Szépséges szép estét pöttöm kis olvasóim! http://pottomkronika.blogspot.hu/ erről a blogról lesz szó az elkövetkezendő soraimban.
Szokásomhoz híven a designel kezdeném. A fejléced szerintem nagyon jó, és illik is a blogod témájához. Pontosan illeszkedik a képernyőmhöz, ami nálam még egy pluszpontot von maga után. Szeretem az ilyen stílusú fejliket. Kicsit különleges, kicsit titokzatos, kicsit olyan minden. Bár, az egy kicsit zavaró, hogy annyi minden össze-vissza van szerkesztve rajta, mert tényleg néhol alig kivehető, hogy pontosan mi is lenne az. A színösszeállítás nem az én világom, de nem áll jogomban lepontozni csak azért, mert nekem nem nyerte el a tetszésem. Oldalról hiányolom a chatet, a feliratkozókat és mindegy ilyesmit, ami szükséges egy bloghoz, tehát mindenképp ajánlom, hogy ezeket iktasd be. A háttereddel csak annyi ellenvetésem van, hogy nem az a fiatalos, hanem egy kicsit olyan 'öregnek' tűnik a blogodhoz. Színvilágban passzol mindenhez, de stílusilag mindenképp keress valami másikat, mert teljesen olyan régi hatása van.

Az írás technikád nekem mondhatni, hogy a szívem csücskévé vált. Már az első sorokból leszűrtem, hogy van érzéked hozzá. Tetszik, hogy változatosan, és csak néhány helyen észlelhető a szóismétlés. Tetszik, hogy kiemeled az UTOLSÓ szót, ezzel is érzékeltetve azt, hogy nemsokára a lány valami újba kezd bele, és tényleg ezek az utolsó napjai, órái, percei. Imádom, ha valaki személyesíti a tárgyakat, így ez is csak egy pozitívum az én szememben.
A helyesírásod kitűnő, a történet pedig eddig egyedinek ígérkezik. Néhol mutat hasonlóságot Leiner Laura-Bábel című könyvével, de összességében rendben van. Nekem tetszik, több a pozitívum mint a negatívum. A humorod is a helyén van, sok helyen jókat mosolyogtam rajta. Örülök neki, hogy ez nem egy tipikus 1D fanfic, vagy valami hasonló. Nem is tudok mást hozzáfűzni, csak, hogy jó. ovábbi sok sikert hozzá!

Hippi revenge

Egy, még kezdeti blogról lenne szó az elkövetkezendő pár soromban, tehát nem is lesz valami hosszú ez a kis kritika.

http://hippirevenge.blogspot.hu/

A design tetszik, de nem ehhez a bloghoz való. Amiről te írsz az egy elég abszurd ( felettébb imádom ezt a történetet más most) történet, ami megköveteli magának a zord külsőt, mert így azt a benyomást kelti, mintha egy fiatal kis hippi átlagos életéről szólna, aki beleszeret a gimiben egy fiúba, aztán az megcsalja és a lány próbálja megbosszulni. Mindenképp változtass, hogy lejöjjön az, hogy miről is szól valójában. A fejléced az pörfikt, azzal nincs problémám, de ez a szín, és a háttér, hogy mondjam.... nem elég félelmetes.

A történet nagyon megtetszett, mivel imádok ilyeneket olvasni. Mondhatni, hogy csak ilyeneket olvasok, mivel ezek kötnek le igazán. Sajnálom, hogy még csak ilyen rövidke, de elég jónak ígérkezik. Miközben olvastam felrémlett bennem a Komfortos mennyország című film/könyv. Mintha azt idézte volna ez a kis foszlány. Nagyon sok hasonlóságot vélek felfedezni köztük, s bár lehet, hogy te nem ismered azt a művet, nekem, mint olvasó feltűnt. S ez nem a te hibád, egyszerűen a történet olyan érdekes, hogy sokan próbálnak belőle ihletet meríteni, és könyvbe esetleg blogba foglalni.

Az, ahogy a lány meghal, számomra üres volt. Nem írtad le elég vizuálisan, szerintem egy kicsikét nyers volt, amiből többet is ki lehetett volna hozni. Sokkal jobbra is képes lettél volna. Ezzel is megelégszem persze, de sajnálom, hogy annyira 'élethűetlenre' sikeredett. Bár az is meglehet, hogy nekem túl magasak az elvárásaim.

A helyesírás oké. Néhol ügyelned kellene arra, hogy ne csak tőmondatokat használj, és vigyél bele néhány saját hasonlatot, metaforát esetleg idézetet. Ha ezek megvannak, megláthatod, hogy sokkal jobb lesz.

Egyébként, most, hogy így olvastam a blogod, eszembe ötlött egy ötlet, ami már régen bennem lakozott, de most érzem, hogy blog keretében el is kezdem. Köszönöm.

Folytasd mindenképp, mert megéri. Sok sikert hozzá:)

Sötét Angyal / Harry Potter tesó /

Folytatom hát a karrieremet (ami még el sem kezdődött).

http://sotetangyal1dblog.blogspot.hu/

A designeddel különösebb problémám nincs, maximum csak annyi, hogy túlságosan egyszerű, ám ez nem minden esetben baj. A fejlécet eszméletlenül tetszik, attól függetlenül, amint már említettem, hogy nem szeretem a vándájreksönt. Az a kis bagoly nagyot dob rajta, imádom a baglyokat, szóval, úgy néz ki, hogy a kedvencem lett. A szöveget talán húzhatnád beljebb, mivel eléggé messzire kinyúlik, mind emellett pedig ajánlani tudom a sorkizárást, az a legszebb igazítás, és egyben a legkedveltebb is, szerintem. Ha már 1D & Harry Potter a téma, akkor valami másabb háttért választanék, ami kitűnik a sablonos piros szín mögött. Így is jó, de szerintem úgy még jobb lenne. Csak annyi, hogy a fejlécet semmiképp ne változtasd meg, mert az szerintem passzol mindenhez.

A terv, és az elképzelés nagyon egyedi, én még ilyen blogot még nem láttam, ahol kevernék a kettőt. Plusz pontot kapsz azért, amiért a Harry Potter az egyik ág, mivel tudni kell, hogy én vagyok az egyik legnagyobb rajongója a J.K. Rwoling által írt regényeknek. 

Nálad is tapasztaltam, hogy 'filmesen' írsz, tehát sok jelenetet kihagysz. Azt le kell írni, ez nem film, hanem blog, ne felejtsd el. Történetet írsz, nem hagyhatsz jeleneteket az olvasó fantáziájára, mert az egyszerűen olyan, mintha lusta lettél volna kitalálni a részleteket.

Nagyonnagyonnagyon nagy fekete pont jár most neked, ugye tudod? Olvastad te a HP könyveket? Nem, ne ijedj meg, nem leszedni akarom a fejed, de ez sületlenség. Tudni illik, hogy aki nem tud varázsolni, tehát mugli, az nem látja a Roxfortot, s ez a varázs sehogy sem törik meg. Tehát logikusan végig gondolva ők sem láthatták, hiszen nem varázslók. A főzet viszont nem rossz megoldás, viszont több száz sebből vérzik. Ha valakinek nincs varázsereje azt nem lehet előhívni. Meg mikor adták be nekik? Ez egy kicsit irreálisan hangzik, de végtére is, jó a történet.

Egyébként, már túl idősek ahhoz, hogy beosztják őket házakba, mivel 18 évesen a Roxfort véget ér számukra, ők pedig már jóval többek. Ha meg fiatalabbak, akkor pedig még a banda nem is létezett. De szólj, ha tévedek. (Dumbledore szekrény gyújtogatása pedig egy rossz trükk, mert annak jelentősége van akkor, amikor elmegy Tom Denemhez, itt meg nincs)

A-A-A-A. Ők nem kaphattak tanteremben ágyakat, nem nem. Ahhoz előbb kellett a házbeosztó ceremónia, még bőven lett volna idejük rá, hisz reggel keltek fel, és biztos nem telt el egy nap azzal, hogy Hagrid bevezette őket, Dumbledore meg elmagyarázta a helyzetet. Neked is ajánlom, hogy rendszerezd az időt, mert nálad is futkosik.

Még egy észrevétel, ha a történet már befejeződött, akkor Harryék, hogy tanulhattak ott? Hiszen Harry és Ron nem fejezték be az iskolát, csak Hermione. Ne haragudj, hogy mindenbe belekötök, de ilyen témában nagyon harapós vagyok.

A helyesírásod, és a fogalmazásod rendben van. Összegezve tetszik, csak ajánlanám, hogy mielőtt elkezdesz írni egy ilyet, azelőtt nézz utána a dolgoknak, mert sok helyen nem úgy van, ahogy te azt leírod. Egy kis kutakodás senkinek sem árt. Remélem folytatni fogod, mert olvasni fogom. Remélem segítségedre voltam.:)

Alone.

Hoppá, most vettem csak észre, hogy az előző bejegyzéseknél elfelejtettem odarakni a blog URL-jét, amint lehet, javítom (tehát amint befejeztem ezt a kritikát). Ne haragudjatok érte, igyekeztem pedig jól megcsinálni, de hát még is kihagytam valamit.ojajaj.
A soron következő blog pedig az Alone lesz, csekk: http://truee-alone.blogspot.hu/ (nem most nem felejtem el)
Szokásosan a kinézettel kezdeném, mintha nem lettem volna még elég unalmas, na mindegy, ilyen ez. A lila az egyik kedvenc színem, bár egy sötétebb formájában, nem pedig így. Ne érts félre, nagyon is tetszik a látvány, mivel nagyon harmonikus és esztétikus. A menük is láthatóan  vannak elhelyezve, minden fontos dolog megtalálható az oldalsávban, egyszóval, pont egy bloghoz illő design. De pont ez az, ami túl hétköznapivá teszi a dolgot. Túl sokszor látok ilyesféle megoldást, más színekkel, más sztorival, más fejléccel, de a kinézet nagyjából ugyanaz. Merj kitűnni, ne pedig a többieket kövesd. S másnak is ezt ajánlom, akik hasonló kinézettel rendelkeznek. Nem azt mondom, hogy rossz, mert egy valódi kritikusnak talán még jobban elnyerné a tetszését, de számomra túl sablon, nem tudom meg belőle, hogy milyen is a történet, s ez engem zavar. Mindig azt mondom, hogy a blognak tükrözze azt amiről szól, színekben, elrendezésben, mindenben. Például, ha van egy adott lány, mint a te esetedben ez a lány, aki belül már szinte halott a fájdalomtól és több sebből is vérzik legbelül, hozzá nem egy egyszerű lila szín illik. Ez sokkal összetettebb. Egy sötétebb árnyalat sokkalta jobban kitudná hangsúlyozni a valódi mondanivalód, hozzá pedig egy bonyolultabb rendszerezés illene, hogy jellemezze a leányban rejlő zűrzavart, amit érez. Véleményem szerint az sokat dobna rajta, mert a történet alapjában véve elég egyedi és megmondom őszintén, hogy nagyon is tetszik.

First one megállapítás. A prológodban azt olvashatom, hogy a lány tizenhét éves, a következő részben pedig már tizenkilenc. Az idő itt is lábra kél és összevissza futkos a soraid között. Lehet én vagyok túl buta hozzá, de nem értem az összefüggéseket, mert egyik mondatoddal cáfolod a másikat. Tedd helyre az időt, mert az sehogy sem passzol, hiába is próbálok logikázni vele! (De ha megmagyarázod nekem, akkor adok egy nagyon nagy piros pontot érte.)
Tetszik, hogy nincs semmi előzmény, hanem rögtön belevágsz a történetbe. Nem köntörfalazol, hisz nincs értelme. Ide pont ez illik, hogy így haladj a cselekményi szállal. Szinte megköveteli a történet.
Az viszont számomra érthetetlen, hogy a lány miért nem reagált hevesebben, hiszen évek óta nem látta az apját, és még csak fel sem hívta az a szemét. Egyértelműen vártam, hogy majd hozzá sem szól, vagy ráborítja azt a pohár vizet, de ez nem történt meg, hanem mosolyogva beleegyezett abba, hogy elmegy velük vacsorázni. Nem kellett volna ilyen könnyen beleegyeznie, hisz ok, az édesapja, de ahogy bánt vele, az szóra sem méltó. Miért nem írtad le azt, ahogy te reagáltál volna? Biztos hangulat festőbb lett volna mint így, hogy nem történt semmi egy kis szócsatán kívül.
Nálad is érzékeltem ezt az idő problémát. Mert oké, hogy reggel felkel a lány, de hogy 18:00ig ott üljön, az azért nonszesz. Vagy, ha igen, akkor írhattál volna még többet az érzéseiről. Kifejthetted volna bővebben. Értem, hogy a szerelmet akartad érzékeltetni azzal, hogy húztad az időt, de ennyi ideig egy kissé, túl sok.
Nekem nagyon, de nagyon tetszik a történet, szinte belemerültem az olvasásában. Érzékeltelek benne téged. Az érzéseid. Mindent. Szuperjó. A történet eleve tetszett, mivel nem az a sablon love story, hanem társul hozzá egy kis (elég nagy) bonyodalmi szál, ami megnehezíti azt, hogy együtt legyenek. Nem, aki ezt olvassa, annak nem fogom elárulni, de érdemes benézni, mert valóban egy jó és igényes blogról van szó.
Gratulálok, remélem, hogy be tudod majd fejezni, nagyon várom már.:)

We are young...without parents /avagy kritika.röviden/

Még mindig hellohello. Ma már ez a második kritikám, és még mindig vár rám 2, amit ugyanilyen befogadással fogok végig olvasgatni, és véleményezni. Lássunk is hozzá, nem untatom feleslegesen a népet.
Neked is a designeddel kezdeném a dolgot, még mielőtt belevágnék a nagyobb falatba. Azt kell mondanom, meg vagyok elégedve. A design passzol a mondanivalódhoz, és szépen harmonizálnak a színek. A menüknek is jó az elhelyezése. Nem tudok rá rosszat mondani, nekem nagyon tetszik, ahhoz képest, hogy a sötétebb színeket kedvelem. Ebből is látszik, hogy egy vidám alkat vagy, jellemez téged is.  A kurzoroddal eljátszogattam egy kicsit, mint ahogy azt általában szoktam, amikor összeakadok egy ilyen kis gyöngyszemmel (sose növök fel)...(Szimpatikus, hogy szeretsz olvasni)

Látom, hogy neked is sokat jelent az írás, örülök neki, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki imádja ezt csinálni. Szerintem ez a legalkalmasabb módszer arra, hogy megmutassuk, mi is lakozik bennünk valójában. Ha pedig valaki bánni is tud a szavakkal, az bizony egy jó íróként kerülhet ki azok közül, akik szintén velünk együtt űzik ezt a 'szakmát', és megalkothat egy olyan művet, ami maradandó lehet, akár több generáción át.
Bele is kezdenék hát a történetedbe, amihez elég nagy reményeket fűzök a cím miatt.

*30 perc olvasás után.*

Khm, khm, khm. Nem fogsz örülni nekem, de az elejébe muszáj belekötnöm. Nekem egy hónap kicsit irreálisnak tűnik, főleg úgy, hogy a szülők azt kérik, ne hívják fel őket. Ez úgy hat, mintha nem szeretnék őket eléggé ahhoz, hogy érdekeltek is legyenek afelől, hogy mit csinálnak. Az ötlet viszont tetszik, ilyet se olvastam még, és a megvalósítás is tetszett, bár néhol voltak benne hibák, de kinek nincsenek?
A technikád túl nyers számomra, nincsenek benne saját hasonlatok, érzések. Csak írod azt, amit a történet kíván és ennyi. A hosszúság oké, de add bele magad, mert jobbat is tudsz ennél, érzem. Bátran merj önmagad lenni, írj szívből, elevenítsd meg magad a történetben egy kicsit intenzívebben.
A helyesírásodra is néhol rosszallóan néztem, de betudtam annak, hogy feltehetőleg gyorsan, lendületesen írsz, és elsiklasz ezek felett a problémák fölött. Ajánlom, hogy mielőtt publikálnád az újabb részt, olvasd át még egyszer, akkor is, ha már a szemed kifolyik, úgy elfáradtál az írásban. Senki nem szeret hibákat észlelni, ez pedig egy jó módja annak, hogy kiküszöböljük.
A szóismétlések néhol túl szembetűnőek, próbálj meg szinonimákat használni, az szebbé teszik a blogot, miközben azt a látszatot kelted, hogy egy művelt ember vagy (még akkor is, ha éppen akkor gugliztad ki a megfelelő szavakat).
Amikor 'beszélgetés' van, akkor a hosszú vonal után szóközt kell használni (igen, ez egy helyesírási szabály, nem én találtam ki), különben egybefolyóbbá válik a történet. Sokszor nem is tudtam megkülönböztetni, hogy pontosan kinél is van a staféta, mert vagy nem jelezted, hogy ki is szólalt meg éppen, vagy nem raktál szóközt a hosszú vonal után (miért nem jut eszembe a neve?)
Az egyik részben pedig arról volt szó, hogy sok tantárgyból áll kétesre, ezért tanul, a másikban pedig már az olvasható, hogy nem tanul, mert mindegyikből meg van a biztos jegye. Mielőtt ezeket leírod, tisztázd magadban, hogy pontosan mit is szeretnél. Te alakítod a történetet, tehát neked kell tudnod, hogy ki milyen, úgyhogy az is rád vár, hogy ezeket javítsd és pontosítsd.
Nálad is észrevettem, hogy gyorsan haladsz a kelleténél (vagy csak én vagyok túl lassú, és fogalmazom meg a dolgokat túlságosan is hosszan?). Leírod, hogy felkelt, felöltözött és elindult az iskolába. Belefűzhetnél pár gondolatot, például, hogy mit gondolt akkor, amikor már a sokadik ruhánál nem tudta, hogy mit vegyen fel, meg ilyesmik. Szerintem nagyon feltudja dobni a hangulatát a firkálmánynak.
Összegezve, nem egy rossz történet, sőt egyenesen jó, de vannak benne még kivetni valók. Törekedj arra, hogy mindig érdekesen írj, és ne legyél túl hétköznapi, mert az sokat tud rontani azon is, ami elviekben nagyon is jó. Remélem sikerül befejezni, és néha néha majd belátogatok hozzád. Remélem tudtam segíteni:)

A Nagy Visszatérés*dobpergés* /LoveChat.com/

Heyhooo emberiséég. Margaret visszatért a fedélzetre, és lehetőleg (legalább is iskolakezdésig) fent is marad. Mostanában kevés időm volt (igazából nagyon sok volt, csak lusta voltam), így nem tudtam olvasgatni, és leírni a saját kis véleményem. Akinek pedig beígértem egy kritikát, az nyugodtan szóljon rám, nem harapok (annyira nagyot), mivel most lett újra telepítve a gépem, és minden eddigi munkám elveszett, ami lementve volt (beleértve a készülő regényem egyetlen, javított változatát is, ezt megszoptam).
Nos, visszatérésem *tücsökciripelés* első kritikája egy bizonyos LoveChat.com lesz. (Nem, ez nem egy szexoldal, ahol ismerkedni szoktam). A címe engem az Álom.net című filmre emlékeztet (ami egyébként annyira borzalmas, hogy szavak nincsenek rá). Nem, nem azt akarom ezzel mondani, hogy copy,mert szerintem messze áll attól, csak fontosnak éreztem, hogy megemlítsem eme tényt.

A designel nagyon, de nagyon nem vagyok kibékülve. A szöveg egybefolyik a háttérrel, olvashatatlan, kikell jelölnöm ahhoz, hogy valamicskét kitudjak venni belőle. Aki elszeretné olvasni, az nem lesz mindig kegyes, de nem ám, szótlanul ki fogja Xelni azzal a bizonyos piros gombbal ott a jobb felső sarokban, és kész. Elvesztettél (talán) egy potenciális olvasó jelöltet. Mindenképp javaslom a kinézet cseréjét, a betűszíntől kezdve a háttérig. Igen, igen tudom, hogy a blognak nem a fő lényege a dizájn, de ha valaki bekukkant, és ezt látja, a kutyáért sem fog bajlódni azzal, hogy elpiszmogjon rajta, mert lehet, hogy talál egy sokkal 'igényesebbet'. Lehet, hogy dolgoztál rajta, de több kell! Mindig törekedj az átláthatóságra, és arra, hogy sose folyjon egybe a háttér a betűkkel, mert az sosem vezet jóra. Ha kell, akkor kérj fel egy olyan oldalt, ami ezzel foglalkozik, de ha elég ügyes vagy, te is át tudod variálni. A fejlécedhez csak annyit fűznék hozzá, hogy túl egyszerű, ez pedig nem fogja kielégíteni az olvasóidat, de nem ám. Két kép összerakva nem mindig egy jó megoldás. Legyen benne azért egy kis rejtély, titokzatosság és valami különleges. Az ötlet alapjában véve nem rossz, de erre is azt mondom, hogy nem elég jó. Arról már nem is beszélve, hogy nem illik a háttérhez, és a szöveg színnel sem passzol. Egy blognak mindig harmonizálnia kell, ezt jegyezd meg. Az esztétikusság teszi igazán jóvá az irományodat:)

Most pedig, következzék a személyes kedvencem, a történtről való vélemény kinyilvánítás. A szöveg alapján már az első néhány sorból kiderül, hogy a lány szülei egy lezüllött semmirevaló egyedek, akik verik a gyerekeiket, és nem foglalkoznak velük. Az apja alkoholista, az anyját is szintén az ital  tartja fogva. Az elképzelés tetszik, viszont a megvalósítás nem sikerült valami jóra. Kellett volna egy ütősebb bevezetés vagy kezdés, mert ehhez az illik. Ramaty lett az eleje, számomra nem elég ütős. Tetszik, de annyira nem jön át, mint amennyire kellene. A szál túl gyorsan halad előre, akár egy vonat. Nem siettet senki, bátran jellemezd a körülményeket, fejtsd ki a véleményed, ne pedig csak azt írd le, hogy mi történik a lánnyal. A blognak rólad kell szólni, hisz te íród (mármint a sorok közé kell rejtened a gondolataid, az érzelmeid, egyszóval magad), de sok helyen nem tapasztalom. Túlságosan nyersen közlöd, pedig az ehhez túl érdekes. Be kell valljam, hogy néhol helyen, igen, ott van a belső éned, de nem mindenhol. Ezt fontos érzékeltetni, hidd el. Ez egyfajta önkifejező módszer is, nem csak szimpla blogolás. A három lány szerepe számomra túl sablonos. A tipikus három tyúkanyó, akik szekálják a lányt csak azért, mert más. Öntelt, beképzelt és bunkó. Kicsit már unalmas, de ide talán belefér, ha a későbbiekben lesz valami jelentőségük a történetben.
Néhol észrevettem, hogy nagyon szépen megfogalmazod azt, ami benned kavarog. Az írásodból ítélve (vagy talán csak a sztori követeli meg), nincs minden rendben körülötted, s egy elfojtott dolgot próbálsz szavakba foglalni. Ez nagyon tetszik, imádom, ha valaki próbál törekedni a líraiságra, én is általában írói vagyok (sokszor már túlságosan is). És figyelj, ha valami baj van, rám számíthatsz, imádok embereken segíteni, és hé, fel a fejjel, mindig van tovább!:)
A két szemszöges téma mindig is közel állt hozzám, bár én még sosem próbáltam ki (talán itt az ideje). Pontosan ez az egyik ok, ami szimpatikussá teszi számomra az irományodat. Bár az 1D-s fiúkkal, és a hozzájuk kapcsolható írásokkal nem vagyok kibékülve, de most csak azért is el fogom olvasni, mert érdekel, hogy mi lesz a vége. Félre teszem az utálatom, és teret engedek neked.
Azt azért ne felejtsd el, hogy ez nem egy film! Itt nincs az, hogy ha nincs szöveg, akkor van olyan, hogy történik egy nagy vágás és már is otthon találjuk a főhőst, és azt sem tudjuk, hogy került oda. Itt mindent le KELL írnod, attól lesz egész. Nem egy film forgatókönyvet írsz, itt fontos minden egyes momentum.
Az idővel sem árt tisztában lenned, ha csak ennyit beszélgettek, az nem lehetett 2 óra hossza, maximum 1, de ha nagyon lassan írtak vissza egymásnak, akkor talán. De az ilyet sosem árt előre egyeztetni magadban, és akkor nem lesz probléma. Még egy dolog, ami alatt nem hunyhatok szemet, azok a ragok. Ott van, esetünkben az a kifejezés, hogy 'járt az eszembe'. Nos, ilyen esetben azt kell használni, hogy az 'eszemben', mivel, ha nincs 'vége' akkor az azt jelenti, hogy megyünk valahová. Lásd: 'Az elfelejtett dolog most villámként kúszott vissza az eszembe'. Erre mindig nagyon ügyelj, mert egy olyan kritikus emberkének, mint amilyen én is vagyok, bizony szemet szúr.
A vicceiden nagyon jókat nevettem, főleg azon a recskás viccen, amit Zayn süt el. Halálian jó.
Összegezve, nem rossz, de van rajta még mit csiszolgatni. Sok sikert hozzá, és izgalommal várom a végkimenetelét!:)

Más..|Fourth.|

Hello civilizáció, Margaret újra jelentkezik, mégpedig egy fantasztikus bloggal: http://orokkemas.blogspot.hu/
Mivel ez egy befejezett blog, ezért több időt is szenteltem arra, hogy végig olvassam. Érdekelt is, hogy mi lesz a végkimenetel, másrészt pedig hallottam már róla, és több hete a könyvjelzők között szerepelt már, de mivel most kritikát is kért tőlem az illető, ezért úgy gondoltam, hogy előveszem és belekezdek. Nem csalódtam, sőt egyenesen azt kaptam, amire számítottam. Ahhoz képest, hogy egy 'hétköznapinak' (már amennyire) mondható történet, tele van izgalmakkal, és a mindennapokat átszelő nehézségekkel. Nem olyan egyszerű a történet, mint gondolnánk, hanem néhol igen is olvasni kell a sorok között, hogy megértsük a valódi mondanivalóját. Egy magamfajta lány pedig ezt jól érzékeli, és könnyedén megérti azt, amit mondani akar.
Azt hozzá kell tennem, hogy én hamar beletudtam képzelni magam, hisz én is más vagyok mint ők, ha nem is ilyen értelemben. A lány szerencsés a történetben, hisz őt nem közösítik ki, hanem elfogadják olyannak amilyen. Az én esetemben ez nem így történt, én csúfolódók marionett bábja voltam, amit csak ide-oda lehet mozgatni. Az életem ennél sokkal komplikáltabb, mint a Jankáé, még ha nem is nőttem fel nevelőotthonban és nem is vagyok néma. De ettől függetlenül elnyerte a tetszésem az, hogy más mint a többiek. Legalább nem az a szokványos, 'egy lány beleszeret a szomszéd fiúba' történet lett, hanem sokkal több.
Azt imádom benne, hogy ugyanúgy 'bánsz' a főszereplővel, mint a többiekkel, mint egy normális emberrel, és nem helyezed háttérbe azért, mert néma. Kitalálsz dolgokat, amik segítik az életét, ezzel pedig teljes ember lehet, ez is tükrözi, hogy a fantáziád élénk. Lehet, hogy csak nekem tűnt így, vagy te is így tervezted, nem tudom, de mintha egy kicsit az elnyomás elleni harcról is szólna ez a dolog. Legalábbis, az én szemszögemből egy pindurkát így hatott a dolog.
A sztori több szálon is fut egyszerre, pl amikor a kisfilmhez kell ötlet, amivel átmehetnének a vizsgán, és felmerül az, hogy Janka megcsináltatja a műtétet, és tud majd beszélni, amellett ott van a másik Jankás eset, ami ebben az esetben háttérbe szorul, ám még is tudod, hogy ott van, és érdekel, hogy mi lesz a végkimenetele.
A 18. fejezet körül már tapintható a lány szerelme, és az, hogy a fiú is így érez iránta. Örülök annak, hogy ez nem csak a későbbiekben derül ki, pont betudtad lőni a közepére.
Az az egy problémám merült fel, hogy néhol nem egyeznek az időpontok. Például a huszadik fejezetben november elejére kaptak időpontot a műtétre, viszont azelőtt már eltelt egy csomó idő. Emlékezzünk vissza, Janka egy hónapig volt a nevelőszüleinél 'próbaidőn', és ezután is eltelt még egy fél vagy egy hónap, tehát ez nem stimmel. Ha pedig azt írod, hogy nyár végén került oda, akkor az sem lenne jó, mivel már rögtön a második nap elkezdte az iskolát. Ha még egyszer bele kezdesz egy blogba, nem árt, ha úgy írod, hogy tudod, milyen időközönként vannak az események. Esetleg vezess egy 'interaktív' naptárt. ami külön erre van fenntartva, és itt számolgasd, hogy mennyi idő telt el, hogy tényleg flottul passzoljon minden.
Néhol észrevettem, hogy váltogatod a jelen és a múlt időt. Határozz meg egy pontosat, amiben írsz, és csak akkor változtass rajta, ha visszaemlékezik az illető, vagy olyan dolog történik, amihez szükséges. Sosem jó az, ha egyik pillanatról a másikra adogatod a kettőt!
A későbbiekben, miután kicipeli az esőbe a lányt, és a másik fejezetben már a csajszi úgy beszél róla, hogy új kapcsolata van, az egyszerűen megragadott, hisz nem úgy történt, hogy a srác megkérdezte, hogy járnak e, hanem egy jó barátságból fejlődött ki. Több ilyen kellene a mostani blogokba, hm.
Az idősek felé mutatott tisztelet és a különös barátság Abi néni között is a szívemhez nőtt, mivel én is imádom az öregebbeket. Mint egy nagymama, aki terelgeti az 'unokáját', tanácsokat ad neki, beszélget vele és a barátnője.  Akárcsak én és a nagymamám, tetszik.:)
A humorod megfelelő és néhol tényleg jókat nevettem rajta, a líraiságod pedig szintúgy megfelel. Nincs benne sok filozofálgatás, pont annyi, amennyi egy embert érdekel és leköti. Ez is egy pozitívum, bár, én sokkal többet szoktam belevinni 'magamból', vagyis sokkal több alkalommal írom le a saját érzéseimet, de ez nem minden esetben jelent jót ugyebár.
Összességében, több pozitívumot tudok mondani mint negatívumot. A sztori lekötött és magával ragadott, egyszerűen kötelező jelleggel végig kellett olvasnom. Tetszett, a maga módján ez is egy jó történet. Kár, hogy már befejezted, szívesen olvastam volna még.:)
Gratulálok hozzá, és kívánom, hogy legyen kedved a további blogok írásához, mert jó vagy benne.Pacsi:)