Alone.

Hoppá, most vettem csak észre, hogy az előző bejegyzéseknél elfelejtettem odarakni a blog URL-jét, amint lehet, javítom (tehát amint befejeztem ezt a kritikát). Ne haragudjatok érte, igyekeztem pedig jól megcsinálni, de hát még is kihagytam valamit.ojajaj.
A soron következő blog pedig az Alone lesz, csekk: http://truee-alone.blogspot.hu/ (nem most nem felejtem el)
Szokásosan a kinézettel kezdeném, mintha nem lettem volna még elég unalmas, na mindegy, ilyen ez. A lila az egyik kedvenc színem, bár egy sötétebb formájában, nem pedig így. Ne érts félre, nagyon is tetszik a látvány, mivel nagyon harmonikus és esztétikus. A menük is láthatóan  vannak elhelyezve, minden fontos dolog megtalálható az oldalsávban, egyszóval, pont egy bloghoz illő design. De pont ez az, ami túl hétköznapivá teszi a dolgot. Túl sokszor látok ilyesféle megoldást, más színekkel, más sztorival, más fejléccel, de a kinézet nagyjából ugyanaz. Merj kitűnni, ne pedig a többieket kövesd. S másnak is ezt ajánlom, akik hasonló kinézettel rendelkeznek. Nem azt mondom, hogy rossz, mert egy valódi kritikusnak talán még jobban elnyerné a tetszését, de számomra túl sablon, nem tudom meg belőle, hogy milyen is a történet, s ez engem zavar. Mindig azt mondom, hogy a blognak tükrözze azt amiről szól, színekben, elrendezésben, mindenben. Például, ha van egy adott lány, mint a te esetedben ez a lány, aki belül már szinte halott a fájdalomtól és több sebből is vérzik legbelül, hozzá nem egy egyszerű lila szín illik. Ez sokkal összetettebb. Egy sötétebb árnyalat sokkalta jobban kitudná hangsúlyozni a valódi mondanivalód, hozzá pedig egy bonyolultabb rendszerezés illene, hogy jellemezze a leányban rejlő zűrzavart, amit érez. Véleményem szerint az sokat dobna rajta, mert a történet alapjában véve elég egyedi és megmondom őszintén, hogy nagyon is tetszik.

First one megállapítás. A prológodban azt olvashatom, hogy a lány tizenhét éves, a következő részben pedig már tizenkilenc. Az idő itt is lábra kél és összevissza futkos a soraid között. Lehet én vagyok túl buta hozzá, de nem értem az összefüggéseket, mert egyik mondatoddal cáfolod a másikat. Tedd helyre az időt, mert az sehogy sem passzol, hiába is próbálok logikázni vele! (De ha megmagyarázod nekem, akkor adok egy nagyon nagy piros pontot érte.)
Tetszik, hogy nincs semmi előzmény, hanem rögtön belevágsz a történetbe. Nem köntörfalazol, hisz nincs értelme. Ide pont ez illik, hogy így haladj a cselekményi szállal. Szinte megköveteli a történet.
Az viszont számomra érthetetlen, hogy a lány miért nem reagált hevesebben, hiszen évek óta nem látta az apját, és még csak fel sem hívta az a szemét. Egyértelműen vártam, hogy majd hozzá sem szól, vagy ráborítja azt a pohár vizet, de ez nem történt meg, hanem mosolyogva beleegyezett abba, hogy elmegy velük vacsorázni. Nem kellett volna ilyen könnyen beleegyeznie, hisz ok, az édesapja, de ahogy bánt vele, az szóra sem méltó. Miért nem írtad le azt, ahogy te reagáltál volna? Biztos hangulat festőbb lett volna mint így, hogy nem történt semmi egy kis szócsatán kívül.
Nálad is érzékeltem ezt az idő problémát. Mert oké, hogy reggel felkel a lány, de hogy 18:00ig ott üljön, az azért nonszesz. Vagy, ha igen, akkor írhattál volna még többet az érzéseiről. Kifejthetted volna bővebben. Értem, hogy a szerelmet akartad érzékeltetni azzal, hogy húztad az időt, de ennyi ideig egy kissé, túl sok.
Nekem nagyon, de nagyon tetszik a történet, szinte belemerültem az olvasásában. Érzékeltelek benne téged. Az érzéseid. Mindent. Szuperjó. A történet eleve tetszett, mivel nem az a sablon love story, hanem társul hozzá egy kis (elég nagy) bonyodalmi szál, ami megnehezíti azt, hogy együtt legyenek. Nem, aki ezt olvassa, annak nem fogom elárulni, de érdemes benézni, mert valóban egy jó és igényes blogról van szó.
Gratulálok, remélem, hogy be tudod majd fejezni, nagyon várom már.:)