We are young...without parents /avagy kritika.röviden/

Még mindig hellohello. Ma már ez a második kritikám, és még mindig vár rám 2, amit ugyanilyen befogadással fogok végig olvasgatni, és véleményezni. Lássunk is hozzá, nem untatom feleslegesen a népet.
Neked is a designeddel kezdeném a dolgot, még mielőtt belevágnék a nagyobb falatba. Azt kell mondanom, meg vagyok elégedve. A design passzol a mondanivalódhoz, és szépen harmonizálnak a színek. A menüknek is jó az elhelyezése. Nem tudok rá rosszat mondani, nekem nagyon tetszik, ahhoz képest, hogy a sötétebb színeket kedvelem. Ebből is látszik, hogy egy vidám alkat vagy, jellemez téged is.  A kurzoroddal eljátszogattam egy kicsit, mint ahogy azt általában szoktam, amikor összeakadok egy ilyen kis gyöngyszemmel (sose növök fel)...(Szimpatikus, hogy szeretsz olvasni)

Látom, hogy neked is sokat jelent az írás, örülök neki, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki imádja ezt csinálni. Szerintem ez a legalkalmasabb módszer arra, hogy megmutassuk, mi is lakozik bennünk valójában. Ha pedig valaki bánni is tud a szavakkal, az bizony egy jó íróként kerülhet ki azok közül, akik szintén velünk együtt űzik ezt a 'szakmát', és megalkothat egy olyan művet, ami maradandó lehet, akár több generáción át.
Bele is kezdenék hát a történetedbe, amihez elég nagy reményeket fűzök a cím miatt.

*30 perc olvasás után.*

Khm, khm, khm. Nem fogsz örülni nekem, de az elejébe muszáj belekötnöm. Nekem egy hónap kicsit irreálisnak tűnik, főleg úgy, hogy a szülők azt kérik, ne hívják fel őket. Ez úgy hat, mintha nem szeretnék őket eléggé ahhoz, hogy érdekeltek is legyenek afelől, hogy mit csinálnak. Az ötlet viszont tetszik, ilyet se olvastam még, és a megvalósítás is tetszett, bár néhol voltak benne hibák, de kinek nincsenek?
A technikád túl nyers számomra, nincsenek benne saját hasonlatok, érzések. Csak írod azt, amit a történet kíván és ennyi. A hosszúság oké, de add bele magad, mert jobbat is tudsz ennél, érzem. Bátran merj önmagad lenni, írj szívből, elevenítsd meg magad a történetben egy kicsit intenzívebben.
A helyesírásodra is néhol rosszallóan néztem, de betudtam annak, hogy feltehetőleg gyorsan, lendületesen írsz, és elsiklasz ezek felett a problémák fölött. Ajánlom, hogy mielőtt publikálnád az újabb részt, olvasd át még egyszer, akkor is, ha már a szemed kifolyik, úgy elfáradtál az írásban. Senki nem szeret hibákat észlelni, ez pedig egy jó módja annak, hogy kiküszöböljük.
A szóismétlések néhol túl szembetűnőek, próbálj meg szinonimákat használni, az szebbé teszik a blogot, miközben azt a látszatot kelted, hogy egy művelt ember vagy (még akkor is, ha éppen akkor gugliztad ki a megfelelő szavakat).
Amikor 'beszélgetés' van, akkor a hosszú vonal után szóközt kell használni (igen, ez egy helyesírási szabály, nem én találtam ki), különben egybefolyóbbá válik a történet. Sokszor nem is tudtam megkülönböztetni, hogy pontosan kinél is van a staféta, mert vagy nem jelezted, hogy ki is szólalt meg éppen, vagy nem raktál szóközt a hosszú vonal után (miért nem jut eszembe a neve?)
Az egyik részben pedig arról volt szó, hogy sok tantárgyból áll kétesre, ezért tanul, a másikban pedig már az olvasható, hogy nem tanul, mert mindegyikből meg van a biztos jegye. Mielőtt ezeket leírod, tisztázd magadban, hogy pontosan mit is szeretnél. Te alakítod a történetet, tehát neked kell tudnod, hogy ki milyen, úgyhogy az is rád vár, hogy ezeket javítsd és pontosítsd.
Nálad is észrevettem, hogy gyorsan haladsz a kelleténél (vagy csak én vagyok túl lassú, és fogalmazom meg a dolgokat túlságosan is hosszan?). Leírod, hogy felkelt, felöltözött és elindult az iskolába. Belefűzhetnél pár gondolatot, például, hogy mit gondolt akkor, amikor már a sokadik ruhánál nem tudta, hogy mit vegyen fel, meg ilyesmik. Szerintem nagyon feltudja dobni a hangulatát a firkálmánynak.
Összegezve, nem egy rossz történet, sőt egyenesen jó, de vannak benne még kivetni valók. Törekedj arra, hogy mindig érdekesen írj, és ne legyél túl hétköznapi, mert az sokat tud rontani azon is, ami elviekben nagyon is jó. Remélem sikerül befejezni, és néha néha majd belátogatok hozzád. Remélem tudtam segíteni:)