Más..|Fourth.|

Hello civilizáció, Margaret újra jelentkezik, mégpedig egy fantasztikus bloggal: http://orokkemas.blogspot.hu/
Mivel ez egy befejezett blog, ezért több időt is szenteltem arra, hogy végig olvassam. Érdekelt is, hogy mi lesz a végkimenetel, másrészt pedig hallottam már róla, és több hete a könyvjelzők között szerepelt már, de mivel most kritikát is kért tőlem az illető, ezért úgy gondoltam, hogy előveszem és belekezdek. Nem csalódtam, sőt egyenesen azt kaptam, amire számítottam. Ahhoz képest, hogy egy 'hétköznapinak' (már amennyire) mondható történet, tele van izgalmakkal, és a mindennapokat átszelő nehézségekkel. Nem olyan egyszerű a történet, mint gondolnánk, hanem néhol igen is olvasni kell a sorok között, hogy megértsük a valódi mondanivalóját. Egy magamfajta lány pedig ezt jól érzékeli, és könnyedén megérti azt, amit mondani akar.
Azt hozzá kell tennem, hogy én hamar beletudtam képzelni magam, hisz én is más vagyok mint ők, ha nem is ilyen értelemben. A lány szerencsés a történetben, hisz őt nem közösítik ki, hanem elfogadják olyannak amilyen. Az én esetemben ez nem így történt, én csúfolódók marionett bábja voltam, amit csak ide-oda lehet mozgatni. Az életem ennél sokkal komplikáltabb, mint a Jankáé, még ha nem is nőttem fel nevelőotthonban és nem is vagyok néma. De ettől függetlenül elnyerte a tetszésem az, hogy más mint a többiek. Legalább nem az a szokványos, 'egy lány beleszeret a szomszéd fiúba' történet lett, hanem sokkal több.
Azt imádom benne, hogy ugyanúgy 'bánsz' a főszereplővel, mint a többiekkel, mint egy normális emberrel, és nem helyezed háttérbe azért, mert néma. Kitalálsz dolgokat, amik segítik az életét, ezzel pedig teljes ember lehet, ez is tükrözi, hogy a fantáziád élénk. Lehet, hogy csak nekem tűnt így, vagy te is így tervezted, nem tudom, de mintha egy kicsit az elnyomás elleni harcról is szólna ez a dolog. Legalábbis, az én szemszögemből egy pindurkát így hatott a dolog.
A sztori több szálon is fut egyszerre, pl amikor a kisfilmhez kell ötlet, amivel átmehetnének a vizsgán, és felmerül az, hogy Janka megcsináltatja a műtétet, és tud majd beszélni, amellett ott van a másik Jankás eset, ami ebben az esetben háttérbe szorul, ám még is tudod, hogy ott van, és érdekel, hogy mi lesz a végkimenetele.
A 18. fejezet körül már tapintható a lány szerelme, és az, hogy a fiú is így érez iránta. Örülök annak, hogy ez nem csak a későbbiekben derül ki, pont betudtad lőni a közepére.
Az az egy problémám merült fel, hogy néhol nem egyeznek az időpontok. Például a huszadik fejezetben november elejére kaptak időpontot a műtétre, viszont azelőtt már eltelt egy csomó idő. Emlékezzünk vissza, Janka egy hónapig volt a nevelőszüleinél 'próbaidőn', és ezután is eltelt még egy fél vagy egy hónap, tehát ez nem stimmel. Ha pedig azt írod, hogy nyár végén került oda, akkor az sem lenne jó, mivel már rögtön a második nap elkezdte az iskolát. Ha még egyszer bele kezdesz egy blogba, nem árt, ha úgy írod, hogy tudod, milyen időközönként vannak az események. Esetleg vezess egy 'interaktív' naptárt. ami külön erre van fenntartva, és itt számolgasd, hogy mennyi idő telt el, hogy tényleg flottul passzoljon minden.
Néhol észrevettem, hogy váltogatod a jelen és a múlt időt. Határozz meg egy pontosat, amiben írsz, és csak akkor változtass rajta, ha visszaemlékezik az illető, vagy olyan dolog történik, amihez szükséges. Sosem jó az, ha egyik pillanatról a másikra adogatod a kettőt!
A későbbiekben, miután kicipeli az esőbe a lányt, és a másik fejezetben már a csajszi úgy beszél róla, hogy új kapcsolata van, az egyszerűen megragadott, hisz nem úgy történt, hogy a srác megkérdezte, hogy járnak e, hanem egy jó barátságból fejlődött ki. Több ilyen kellene a mostani blogokba, hm.
Az idősek felé mutatott tisztelet és a különös barátság Abi néni között is a szívemhez nőtt, mivel én is imádom az öregebbeket. Mint egy nagymama, aki terelgeti az 'unokáját', tanácsokat ad neki, beszélget vele és a barátnője.  Akárcsak én és a nagymamám, tetszik.:)
A humorod megfelelő és néhol tényleg jókat nevettem rajta, a líraiságod pedig szintúgy megfelel. Nincs benne sok filozofálgatás, pont annyi, amennyi egy embert érdekel és leköti. Ez is egy pozitívum, bár, én sokkal többet szoktam belevinni 'magamból', vagyis sokkal több alkalommal írom le a saját érzéseimet, de ez nem minden esetben jelent jót ugyebár.
Összességében, több pozitívumot tudok mondani mint negatívumot. A sztori lekötött és magával ragadott, egyszerűen kötelező jelleggel végig kellett olvasnom. Tetszett, a maga módján ez is egy jó történet. Kár, hogy már befejezted, szívesen olvastam volna még.:)
Gratulálok hozzá, és kívánom, hogy legyen kedved a további blogok írásához, mert jó vagy benne.Pacsi:)